Kisszékely északi szélén található a középkori eredetű, Barátok tava nevű népszerű horgásztó. Igazolhatóan középkori eredetű, máig létező halastó országosan is kevés van, Tolna megyében pedig nem ismerünk másikat. A Barátok tava és az azt körülvevő hangulatos tájrészlet változatos növényvilága és gazdag állatvilága miatt is figyelmet érdemel.
A Barátok tava keletkezését a helyi hagyomány szerzetesekkel hozza kapcsolatba. A tó két ága közti, északnyugat-délkelet irányú félsziget minden történeti korban kiváló adottságot biztosított a védett vízparton előszeretettel megtelepedő embernek, a szekszárdi múzeum munkatársai itt neolitikus, rézkori, római és középkori település nyomait is megtalálták.
A tó mellett fekvő középkori lelőhely az írott forrásokban 1335 és 1580 között említett, a korábbi kutatás által pontosabban nem azonosított fekvésű Temerkény faluval feleltethető meg. A faluban a néhány kilométerre fekvő Simontornya domonkos rendi kolostorának 1518-ban két halastava is volt, a szerzetesek bizonyára az itteni halastavakból is biztosították táplálékukat böjt idején. Ennek az adatnak a fényében érthető a tó máig élő, kétségtelenül középkori elnevezése (a másik tó talán a mai Csádés-tóval azonosítható).
A tótól északra fekvő, a középkori falunak helyet adó dűlő neve a 19. század közepén készült kataszteri térkép szerint Szoros, amelynek egyik jelentése ’szűk, meredek falú völgy, út’, és bizonyára a Barátok tava déli gátján keresztül vezető, erősen bevágódott, régi mélyútról kapta a nevét. A mélyút észak felé a Kisszékelyi-erdő mentén ma is használt, részben bizonyára szintén középkori nyomvonalon futó dűlőútként a középkori Szentpéter faluhoz vezetett, dél felé pedig – a középkorban birtokosáról, a pécsi püspökről Püspökszékelynek nevezett – Nagyszékelybe tartott.
A Barátok tava a rajta keresztülfolyó Kisszékelyi-patak elrekesztésével jött létre. A gáton halad keresztül a középkori eredetű út. A felduzzasztott víz szélén ma fehér fűz és rekettyefűz alkot sávot, amelyhez a tó sekélyebb északi partja mentén nádas mocsarak és magassásos rétek csatlakoznak. A tó délnyugati szegélye mentén szép, fajgazdag gyertyános-tölgyes erdő húzódik. A különböző élőhelyek természetközeli állapotúak, őrzik a patak menti egykori vegetáció számos jellegzetes faját. A vadregényes tó és az azt körülölelő változatos növényzet hangulatos tájképet teremt.
A sokféle élőhelynek köszönhetően gazdag a tó és környékének állatvilága. Az erdőben megtaláljuk az erdei békát, és a barna ásóbékát. Mindkét faj az erdő nedves avarjában él, csak szaporodáskor keresik fel a kisebb vizeket. A patak mentén előfordul a vöröshasú unka és a zöld levelibéka, a tó környékén pedig tavi béka, kis tavi béka és kecskebéka él.
A Kisszékelyi-árok mentén a nádas mardara a cserregő- és a foltos nádiposzáta, illetve a nádi rigó. A nádiposzátákhoz hasonló alkatú madarak a tücsökmadarak. A nádasban a nádi-, a bokros, füzes élőhelyen a berki-, míg a nedves kaszálókon a réti tücsökmadár költ. A dombok közötti halastavon költ a tőkés réce és a szárcsa. A vízen szabadon úszó fészket rak a kis- és a búbos vöcsök. A nádban törpe gém, a töltésoldalban barázdabillegető és cigánycsuk költ. Rendszeres látogató a nagy kócsag és a szürke gém is. A Kisszékelyi-patak mentén és a tó körül télen a fokozottan védett vidra is rendszeresen megjelenik.
K. Németh András, Horváth András, Kováts László