A középkori eredetű utak egykor a Kisszékelyi-dombság települései közötti közlekedés fő útvonalai voltak. Két olyan középkori falut is érintettek, amelyeket ma már csak leírásokból és régészeti leletekből ismerünk (Szentpéter, Temerkény). Az utak egyes szakaszai vadregényes löszmélyutak, amelyek mélysége helyenként eléri a 10 métert.
A régi utakról fennmaradt néhány írásos adat ugyan nem elegendő a környék teljes úthálózatának rekonstruálásához, de néhány középkori eredetű, ma is használt útszakaszt egyértelműen ki lehet mutatni Kisszékely közvetlen környékén.
Az egyik (2) a Kapos menti főútról Szentpéteri-szőlőhegynél dél felé leágazó út, amely a Kisszékelyi-erdő nyugati széle mentén éri el Kisszékely északi szélét, majd a főutcáról lekanyarodik, és mély bevágásban haladva vezet a Barátok tava gátján keresztül (7). E ponton jelenleg a vadaskert kerítése zárja el, de annak megépülte előtt ez volt a Nagyszékelyre vezető fő közlekedési út (9). A középkorban Szentpéter és Nagyszékely is egyházas helyek voltak, ez az út a két falut kötötte össze, miközben érintette Temerkényt, amely a Barátok tava északi partján feküdt. A másik régi mélyút szintén Nagyszékely felé vezetett (10), belterületi szakasza a mai Petőfi Sándor utca (8). Ha ezen az úton Kisszékelyből észak felé haladunk tovább, akkor ismét egy középkori útra érünk. Ez a Hát-út (3), amely Simontornyára vezet, és ott már Székelyi út a neve (1).
A Simontornya – Kisszékely (temető) – Nagyszékely, illetve a Szentpéter – Kisszékely (Barátok tava) – Nagyszékely középkori utakból további olyan utak ágaznak ki, amelyek feltételezhetően szintén középkori eredetűek. Valamennyit feltünteti a II. Katonai Felmérés térképe, többségük az I. Katonai Felmérés térképén is látható, emellett évszázados eredetükre utal az, hogy egyes szakaszaik mélyutakban haladnak.
A löszmélyút kialakulásában az elhaladó járművek kerekeinek felszínt megbolygató, porosító hatása, illetve a vízmosta árkokkal barázdált út rendszeres elegyengetése is szerepet játszik. Az így fellazított löszt a csapadékvíz időről időre lemossa, emiatt az út egyre mélyebbre süllyed. Vadregényesek a szűk, szurdokszerű, akár 9-10 m magas függőleges falakkal határolt löszmélyutak. A lösz eredendően sárgás színű, ám a mélyút falát többnyire zöldes-szürkés-barnás bevonat fedi, ami nem más, mint különféle zuzmók és mohanövénykék vékony rétege. A horhos fala időnként alámosódik, majd tömbökben ledől.
A hűvös, árnyas horhosokban, szurdokszerű löszvölgyekben olyan élőlények lelhetnek otthonra, amelyek a melegebb élőhelyeken nem érzik jól magukat. Ilyenek a különböző páfrányok, amelyek Kisszékely környékén elég ritkák, de a mélyutak oldalaiban helyenként előfordul közülük az erdei pajzsika, illetve a kövi és az aranyos fodorka. A mélyutak falában helyenként parti fecske és gyurgyalag fészkel. A mélyutak falainak löszrétegeiből helyenként löszbabák (jellegzetes geológiai képződmények), illetve jégkorszaki eredetű csigaházak kerültek elő.
Horváth András és K. Németh András