Lázár Ervin

Elment a meseköltő, aki halhatatlanná tette közvetlen környékünk erdős-rétespusztás mesevilágát, Rácpácegrest (Felsőrácegrest, ahol gyermekkorát töltötte), a Négyszögletű Kerek Erdőt és lakóit, Mikkamakkát, Vacskamatit, Mamintit, a kicsi zöld tündért, Ló Szerafint, Szörnyeteg Lajost, Aromót, a fékezhetetlen agyvelejű nyulat, Nagy Zoárdot, a lépkedő fenyőfát, Dömdödömöt és még sok más felejthetetlen társukat. Lázár Ervin nyugdíjas évei pihenőhelyéül a mi kis falunkat választotta. Szívén viselte könyvtárunk sorsát, feleségével, Vathy Zsuzsa József Attila díjas íróval együtt folyamatosan hozta a könyvadományokat, ha ideje engedte, részese volt ünnepeinknek. 2004 falukarácsonyán a gyerekek előadták egy dramatizált meséjét, tavaly Pünkösdkor, a falunapon díszvendégünk volt, felnőtteknek szóló elbeszéléseiből felolvasást rendeztünk a könyvtárban, terveztük a műveiből készült A porcelánbaba című film vetítését, író-olvasótalálkozóval egybekötve. Halálhíre váratlanul ért és megdöbbentett bennünket.

A hajdani felsőrácegresi uradalmi intéző fia a szekszárdi Garay János Gimnáziumban érettségizett, majd a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarán, újságíró szakon szerzett diplomát. Az Esti Pécsi Napló, majd a Dunántúli Napló és a Jelenkor munkatársa volt. 1965-ben Budapestre költözött. Az Élet és Irodalom tördelőszerkesztője lett, ahol 1971-ig dolgozott. 1989-ig szabadfoglalkozású író. A rendszerváltást követően a Magyar Fórum alapító tagja. A Magyar Napló, a Pesti Hírlap, majd a Magyar Nemzet munkatársa volt, 1992-tol a Hitel olvasószerkesztője. Hatvanévesen ment nyugdíjba, kisszékelyi házát ekkortájt vásárolta. Leghíresebb mesekötetei A hétfejű tündér, A négyszögletű kerek erdő, a Berzsián és Dideki, a Bab Berci kalandjai, a Lovak, kutyák, madarak és A manógyár. Felnőtteknek szól A fehér tigris, a Hét szeretőm, a Csillagmajor és A kisangyal című kötete. Több alkalommal nyerte el Az Év Könyve és Az Év Gyermekkönyve kitüntetést. Kitüntetései közül a József Attila-díjat (1974), a Kossuth díjat (1996) és a legutóbbit, a 2006-os Prima Primissima-díjat említjük.

Temetésén Kisszékely is képviseltette magát, jelezve, hogy a nemzeti kegyeleten túl személyes kötődéssel is gyászolja Lázár Ervint. Gyermekkönyveiből könyvtárunknak gazdag választéka van, felnőtteknek szóló munkáit most kívánjuk beszerezni, de könyvtárközi kölcsönzés útján már eddig is szinte mindegyik járt nálunk.

Emlékét művei és olvasói megőrzik.

Egy másik újságcikk a KICSI FALUNKBÓL

Hetvenöt éves lenne LÁZÁR ERVIN

Ezekben a napokban egész Magyarország, de kiváltképp a mi észak-tolnai vidékünk Lázár Ervinre emlékezik. A kitűnő íróra, a nagyszerű emberre, – mi ezen kívül még a köztünk gyakran felbukkanó kisszékelyi nyaralótulajdonosra is, akit szerettünk, és aki most mindannyiunknak hiányzik. Emléke műveiben és a szívünkben él.

ISTEN VELED, RÁCPÁCEGRES

Egy öreg manó ballagott az egykori csikókarám porcsinnal és papsajttal benőtt árvaságán. Mehetett volna a kitaposott gyalogúton is – hiszen az alsóháziak erre jártak a kútra, de az öreg manó, oda se neki, botladozott a tekergő indák között, hajtogatta maga előtt a lágy papsajtszárakat. Persze nem látta őt senki. Nemcsak azért, mert akkorka volt, mint a hüvelykujjam, de azért is, mert amúgy – a szakálla kivételével – láthatatlan volt. Hamarosan a karám végére ért, megmászta a valamikori földbe vájt légvédelmi bunker domborulatát, leereszkedett a másik oldalon, és ott állt a puszta közepén, tisztes távolban a házvégitől, a csíraistálló meg az intézőlakás között, a kocsikerék marta agyag hepehupáin. Hegyes piros cipője orrával megtapogatta a földet. Megfelelő állagúnak találhatta, mert elővett egy aprócska ásót, gödröt mélyített, belefeküdt, és magára húzta a földet, mint aki paplan alá bújik. Hipp-hopp, eltűnt, csak hosszú szakálla maradt ideki, de az se sokáig, mert behúzta maga mellé. A valószínűtlenül hosszú szakáll, mint egy kígyó, bekúszott a föld alá. – Mi a fene az ott? – kérdezte Balogné. – Nézze, egy kígyó – kiáltott Péli Rozika. – Kígyó az eszed tokját! – Hát akkor micsoda? -Nem látod, egy öreg manó szakálla.