A Kisszékelyi táj jellegzetes építményei a löszbe vájt borospincék és az eléjük épített présházak. A természeti adottságok kiváló lehetőséget biztosítottak a szőlőtermelésre és ezáltal a borkészítésre. Az egymás szomszédságában elhelyezkedő szőlőültetvények biztosították a termelés sokszínűségét. Az ültetvényekhez szinte minden esetben tartozott egy pince présházzal.
A pincéket a löszfalba vájták, ami önmagában is tartást biztosított, ezért sok esetben nem is rakták ki téglával. A tartósságra bizonyíték, hogy megfelelő karbantartás mellett, nem ritka a 100-150 éves pince sem. Természetesen a téglával kirakott pince sokkal dekoratívabb, és a boltíves kialakítás nagy stabilitást adott az építménynek. A pincék mikroklímája tette lehetővé a bor érlelését és tárolást, így mondhatjuk, hogy nélkülözhetetlen kelléke a bor készítésnek.
A pincék elé épített gazdasági épület a présház. Általában 15-50 nm nagyságú, egy vagy két helységből álló épületek. Falazatuk és tetőszerkezetük változatos kialakítású, a gazda ízlését, igényét és anyagi lehetőségét hűen tükrözte. A szüret alkalmával ide gyűjtötték össze a termést, itt történt a szőlő előkészítése és préselése is, továbbá itt tárolták a bor készítéshez szükséges összes kelléket.
Jellegzetes berendezési tárgy a többszáz literes kád (ami fából, később betonból készült), és a fából készült prés. Ezekből még ma is jó néhány fellelhető a düledező épületekben. Ezen kívül asztal és szék is szinte mindig megtalálható volt, így a gazda hellyel és borral tudta kínálni az arra járókat. Sok esetben tapasztalható, hogy a présházon belül egy önálló helység is kialakításra került, ami nem ritkán fűthető volt. Nyáron a nagy meleg (esetleg házsártos fehérnép) elől, illetve a hegy levének túlzott fogyasztását követően itt talált menedéket a megfáradt gazda.
A szüret alkalmával vagy metszésnél megteltek élettel a szőlő ültetvények, nyüzsgött a domboldal a sok embertől, mindenki szorgosan végezte a rábízott munkát, eközben énekeltek és pletykáltak az asszonyok. Akkoriban nem a televízió volt az emberek fő társasága, kiválóan működött a közösség. Amikor kellett segítettek egymásnak, amikor pedig alkalom adódott együtt mulattak, szórakoztak. Ilyen szempontból közösségépítő és megtartó hatásuk sem volt elhanyagolható a szőlőknek és a hozzájuk tartozó apró építményeknek.
Kélinger Krisztián