A török 150 éves uralma után Tolna megye elnéptelenedett, magyar lakta település csak néhány létezett. A mohácsi vész előtt meglevő települések több mint 80%-a lakatlanná vált. A kisszékelyi iskolát azonban éppen akkor alapították, amikor a környező falvakban az életnek nyoma sem volt (1701).
Az 1700-as és az azt megelőző időszakról nagyon kevés írott dokumentum marat fenn. A mohácsi csata idején 13 várat 21 Mezővárost és további 540 települést számláló virágzó megye a törökkorban és a felszabadító háborúk időszakában óriási vérveszteséget szenvedett és elnéptelenedett. A török kiűzése után a Tolna megyei falvak szinte teljesen elnéptelenedtek. Az egyházi oktatás csak néhány nagyobb lélekszámú községben volt megszervezve. A Tolna megyei Levéltári források szerint a kisszékelyi iskola a legelső volt a megyében, amely a török alóli felszabadulás után létesült, 1701-ben.
Miért tudta ezt megtenni az a 200-220 fős közösség, amely ezt a falut akkor lakta? Mert közösség volt. Az emberek felelősséget éreztek a családtagjaik és a közösség iránt. Mert bíztak magukban és bíztak egymásban, bíztak a közösség erejében. Tudtak és akartak eltartani egy papot és egy tanítót. Mindent a közösségnek kellett előteremteni. Iskola épületet, tanítói lakást, fizetést, tűzifát és gabonát. A fellelhető dokumentumok, mind azt bizonyítják, hogy ez a közösség évszázadokon keresztül szilárd erkölcsi alapokon nyugvó, fejlődő közösség volt. Ahogy a falu népessége gyarapodott, folyamatosan bővítették az iskolát.
A közoktatás még a 18. században is az egyházak feladata volt. Ebből következően a falusi iskola igazgatása is a község szellemi-lelki vezetőjének, a plébánosnak a kezében volt. Sokszor ő maga volt egyben a tanító is. A Ratio Educationis, Mária Terézia 1777-ben kiadott tanügyi rendelete 6-12 éves korig kötelezővé teszi a tanulást, és az oktatást az állam feladatává teszi.
Kisszékelyben a római katolikus plébánia 1789-ben alakult. Az anyakönyvet 1776 óta vezetik. A szentbeszédet istentiszteletkor magyarul mondták, de 1775-ben a Kisszékelyben megtelepedett németek kedvéért német nyelven is prédikáltak minden harmadik vasárnapon. Az 1771 és 1789 közötti időszakban az iskolák és tanítók számának alakulását jelző összeírás szerint 1771-ben 1 iskola és 1 tanító, 1777-ben 2 iskola és 2 tanító volt. Korponay Ferenc 12 tanulóval a magyar, Sthefenevics József 12 tanulóval a német nyelvű iskola tanítója volt.
Egy 1857. október 10-én kelt, kézzel írott jegyzőkönyvből megtudatjuk, hogy abban az időben a népiskolának milyen vagyona és kiadása volt, és mely községek ill. puszták tartoztak hozzá:
“Ezen iskola két osztályú plébániai iskola. Az iskolai község áll a következő iskolailag bekebelezett helységekből: Kisszékely, Nagyszékelyből és pusztákból és tanyákból. Csókás, Csillag majorokból. Az iskolának védura nincs. A tanítót ajálja a község az esperessel és a pappal egyetértőleg. Száma az iskolára kötelezett gyermekeknek. A hétköznapi iskolára nézve összesen 138…, „ Az iskolaház a község tulajdona. A helységek: Az iskolában van egy tanítói szoba, A tanító személyzet lakása áll 2 szoba, konyha, kamra, istállóból, fészerből. Az iskolaház állapota jó, a tanítólak rossz… A tanítás egy tanszobában három délelőtti és délutáni órákban mindannyi gyermekre nézve különbség nélkül történik egy tanító által és egy altanítóval, magyar és német nyelven adatik. A vallásoktatás ellátása a lelkész feladata.” A nagyszékelyi gyerekeket azért említi az írás, mert a Nagyszékelyben élő katolikusok ide járatták a gyerekeiket iskolába. Az iskolát a faluközösség tartotta fenn. Erről tanúskodnak azok a dokumentumok amelyek arról rendelkeznek, hogy miket köteles a falú biztosítani a plébániának és az iskolának.”
Kivonat „A kisszékelyi róm.kat plébánia egyháznak 1828.évi augusztus 12-én tartott CANONICA VISITACIO-jából
„Sectio I. A plébánia épületet, hasonlóan a kántortanító és iskola épületét a mellékhelyiségekkel és kerítésekkel együtt a község köteles jókarban tartani”.
Sectio VI.1/ A plébánia templom vagyona emlékezet előtti időkből van szőleje,(…). E szőlő műveléséhez szükséges összes munkálatokat a község ingyen szolgáltatja.
2/ a plébános jövedelme: Az uradalmi erdőből kap 17 öl tűzifát, amelyet a község vág le és szállít be
6/ A község fizet tízen öt forintot és évente kétszer a plébános gabonáját a malomba szállítja és a liszt hazaszállításáról is gondoskodik.”
A fenti dokumentum latin nyelven íródott és az 1811 éven kelt iratot követte. Annyira időt állónak bizonyult, hogy még több mint száz évvel a keltezése után 1935-ben is, vitás kérdésekben erre hivatkozott a plébános.
Az 1800 évek közepétől a község lélekszáma gyorsan gyarapodott. Az 1840-es évekig a faluba letelepedő német és az őslakos magyar családok nem házasodnak egymással. Az anyakönyvek adatai szerint vegyes házasságok csak az ezt követő időszakban köttettek. A tanköteles gyermekek száma is folyamatosan növekedett. Egy 1857 október 10.-én kelt jegyzőkönyv szerint ez évben már 138 gyermeket tanítottak az iskolában. Ekkor Czingrer Antal volt a tanító és Garai Lajos plébános volt az iskolai elöljáró. A tanító munkáját egy altanító segítette. A kisszékelyi iskolaközséget Botos Imre, Haumann Péter és Mónus Márton esküdtek képviselték.
A pécsi püspöki hivatal 1879. május 30-án kelt okiratában Svarda István 22 éves dombóvári születésű fiatalembert nevezi ki kántortanítónak. Az iskola a századforduló éveire már ismét túlzsúfolt lett. A királyi tanfelügyelő 1899 novemberi látogatása után a vármegye közigazgatási bizottsága előírja, hogy a közösség építse meg a harmadik tantermet és szervezze meg hozzá a tanítói állást. A két tantermes iskola 9/10 részben a katolikus közösség tulajdona, de felekezetre tekintet nélkül minden tanköteles ebbe az iskolába jár.
Az 1899 és 1905 között készült jegyzőkönyvek tanúsága szerint, a bővítést a megye írta elő de anyagi támogatást nem biztosított az építkezéshez. Nagyon sok gyermek járt az uradalmi majorokból az iskolába, de a Wimpfen Simon féle magas uradalom képviselője nem járult hozzá anyagi javakkal az építéshez. Az egyházközösség az évek során beadványokkal fordult a megyéhez, a püspökséghez, és Ő Felsége kabinet irodájához. Mindenhol elutasították a kérelmet, de kötelezték a közösséget, hogy építse meg a harmadik tantermet. Egyedül a Pécsi püspökség támogatta 1000 koronával az iskola közösséget. A falu elöljárósága 1905-ben áldását adta arra, hogy az egyházközösség végezze el a bővítést. Ezzel egy időben kérvényt nyújtottak be a megyei hatósághoz, hogy vonja vissza a határozatot melyben a községet kötelezte a bővítés elvégzésére.
A Főt. egyházmegye Tanfelügyelőség 877/1905 sz. leirata értelmében újabb 1000 korona segélyben részesíti a közösséget. Az így a rendelkezésre álló 2000 koronából Pándli Jakab tervei alapján 1905-szeptember 1.-re megépül a harmadik tanterem és létrehozzák a harmadik tanítói állást. Ez az iskola a mai iskola helyén volt található. Az új harmadik tanterem a nagykaputól jobbra a Temető utcával párhuzamosan épült fel. Ebben az iskolában 1901 március 7-től volt okleveles kántor tanító Kurucz József aki a jegyzőkönyvek tanúsága szerint aktív közreműködője volt a több mint öt évig elhúzódó iskola bővítésnek.
Osztálytabló, 1926
A háromosztályos régi iskola már nem felet meg a kor igényeinek így 1938 évben Szent István Királyunk halálának 900 éves évfordulójára elkészült a mai iskolaépület. Az új iskola építését részben az állam támogatta, a költségekhez a Wimpfen uradalom is hozzájárult . A falu közössége is gyűjtést szervezett, és a kimutatások szerint minden ház, minden család vagy pénzadománnyal, vagy természetben, munkájával hozzájárult az új iskola felépítéséhez.
Az iskolában 1972. évben volt az utolsó ballagás. Közel háromszáz évig tudta ez a közösség fenntartani az iskolát. A megyében az elsők között volt, amely iskolát alapított. Elöljárói, választott tisztségviselői – a jegyzőkönyvek tanúsága alapján – mindig a közjót tartották szem előtt. Büszkék lehetnek rájuk unokáik.
Csepregi Ferenc
További információk: “A kisszékelyi katolikus elemi népiskola története” c. kiadványban.