A Csádés-tó egyik szélén a falu belterületével, másik szélén az erdővel határos, ezért könnyen megközelíthető, de szép környezetű horgászhely. A Kisszékelyi-patak felduzzasztásával hozták létre, ezért vize a völgyzáró gáttól távolodva egyre sekélyebb, majd rekettefüzes, nádas, sásos mocsarakba megy át. Nevét a partja mentén előforduló különböző sásfajokról kapta.
A tavat már az 1800-as évek közepén készült katonai térképen is ábrázolják, de eredete valószínűleg jóval korábbra nyúlik vissza. Egykor a Vadkerti útig húzódott, a kisszékelyi strand kialkatásával azonban csökkent a területe. A vízfelület azonban most is jelentős, 3,7 hektár.
A csádé elnevezés a tó partján élő, illetve más mocsaras, vízállásos területeken is jellemző, helyenként állományalkotó kétféle sást jelöli. A keskenyebb levelű a mocsári sás (Carex acutiformis), a szélesebb levelű a parti sás (Carex riparia). Az aratáskor egykoron használt csádékötél készítéhez mindkettőt gyűjtötték, de a mocsári sás hajlékonyabb levelei alkalmasabbak voltak a kötél megfonásához.
A tó faluval áttelenes oldalán meredek domboldal emelkedik, amelyen elegyes lomboserdő él, a nyári melegben árnyat nyújtva a délutáni horgászathoz. Az erdőben, a stégek fölött hangulatos ösvény vezet, ezen lehet megközelíteni a tópart távolabbi szakaszát.
A Csádés-tó északnyugati végében a vízmélység csökken, a nyílt víz helyét fokozatosan átveszik a nádas és sásos mocsarak, rekettyefüzes cserjések. Kisebb öblök és nyílt vizű foltok a füzes-sásos mocsárban is előfordulnak, védett táplálkozó- és fészkelőhelyet biztosítva a vízimadarak számára. Az állat- és növényvilág egyaránt gazdag, ami a terület viszonylagos háborítatlanságából, természetközeli jellegéből fakad. Mindehhez járul a Kisszékelyi-patak mentén kilométereken keresztül húzódó ökológiai folyosó, ami vándorlási útvonalként szolgál számos őshonos állat számára.
Horváth András